Ha nagy a pólónk, kicsi a világ

Tavaly nyáron a barátommal a napfényes Krk szigetére utaztunk nyaralni. Horvátország számos részét bejártuk már. Vadkempingeztünk a csillagos ég alatt Rab szigetén, élveztük a friss tengergyümölcseit Isztrián. Ezen a részen viszont még sosem jártunk az országnak, így nagy álmom teljesült, amikor a szüleimtől ezt az utazást kaptuk karácsonyra.

Azt már megszoktam, hogy a világ legkülönbözőbb részein is magyarokba botlok, a leglehetetlenebb szituációkban. Igaz Horvátország itt van a szomszédban, mégis, ha külföldön járok, néha elfelejtem, hogy talán megértik, amit beszélek. Így történt, hogy ezúttal sem hazudtoltuk meg magunkat és már utazásunk elején egy vicces kis történettel alapoztuk meg a hangulatot.
Ha belegondolok hatalmas szerencse – vagy a sors – volt, hogy a szállodában hagytam a pénztárcámat, hiszen így vissza kellett fordulnunk félúton.
Amikor a szálloda előtti zebrán sétáltunk át, rögtön kiszúrtam egy huszonöt körüli srác feltűnő és vicces pólóját, amire saját maga volt rányomtatva, amint kaján fejjel egy öt literes söröskorsót emel a szájához. Rögtön elmosolyodtam és fennhangon felhívtam a barátom figyelmét, hogy nézze már meg, milyen király pólója van annak a pasinak. Titokban én is mindig vágytam egy Peter Griffinesre. Amikor elhaladt mellettünk, elnevette magát és csak annyit mondott magyarul, hogy „kösz szépen, tesó!”. Természetesen rögtön elpirultam, de a srác kedves volt és feldobta, hogy mi lenne, ha este négyesben, a barátnőjével beülnénk valahova meginni egy italt.

A hangulatos, tengerparti étteremben aztán kiderült, hogy Bence és Karina ugyanabban a szállodában szálltak meg, ahol mi. Sőt a beszélgetésünk végén azt is sikerült belőle kihúznom, hogy már régóta gyűjti az egyedi, vicces nyomtatott ruhadarabokat és egy profi póló nyomtatással foglalkozó cégnél, a nevű oldalnál rendeli meg őket.
Azt mondta ez a kedvence, mert gyakorlatilag minden témára, a foszforeszkáló házi kedvencektől kezdve a családi képekig bármire van egy-egy ötletes pólótervük, ráadásul a saját elvetemült ötleteit is meg tudják valósítani, ami sokat jelent neki, hiszen alapvetően egy kreatív embernek ismertem meg. Később aztán bevallottam, hogy már engem is régóta érdekel a póló nyomtatás, mindig is vágytam néhány ötletes darabra, de nincs kézügyességem és nem nagyon tudtam, hogy hol készítenek ilyeneket. Mivel Egerben lakunk, ezért Budapestről elég drága és időigényes a kiszállítás, ezért mindig elvetettem az ötletet.

Bence megnyugtatott, hogy nem kell ehhez Budapesten élni, egyrészt, mert az üzlet 1-2 napon belül bárhova kiszállítja a rendeléseket, másrészt mert a fővároson kívül az ország kilenc pontján is van üzletük. Amin meglepődtem, hogy Egerben is, így akár személyesen is elmehetek a boltba. Ha pedig megunnám a nyomtatott pólókat, akkor pulóvert, vászontáskát és bögrét is nyugodtan nézhetek magamnak.

Visszatérve az estére, felejthetetlenre sikerült, rengeteget nevettünk, jókat ettünk és ittunk, tényleg megvolt az a bizonyos „szikra”, ami miatt egy percig nem éreztük magunkat idegennek egy idegen országban. A nyaralás során még két napot töltöttünk együtt, megmutattak nekünk egy kis öblöt, ahova senki sem jár. Ami a legjobb az egészben, hogy a hazautazásuk napján megbeszéltük, hogy a fészbukon kapcsolatban maradunk (másnap el is küldte nekem a lolmarkt fészbukoldalát és instagram fiókját, ha esetleg ,,unatkoznék”, jövőre pedig szervezünk egy közös nyaralást, ezúttal Barcelonába. Mivel mind a négyen pont csak annyira vesszük komolyan az életet, amennyire kell, kitaláltuk, hogy kiválasztjuk egymásról a nyaraláson készült legszörnyűbb fényképet, megrendeljük a négy nyomtatott pólót, majd a reptéren mindenki felveszi a párja képével ellátott ruhadarabot, hogy ebben fogadjuk egymást.

Azt hiszem nem is csoda, hogy alig várom már a jövő nyarat – ráadásul ezentúl az ünnepeken is tudom, hogy mit kell adnom, ha vidám perceket akarok szerezni a családtagjaimnak úgy, hogy közben valami személyeset és maradandóval lepem meg őket, ahogyan ezt ők is tették velem.